Nehézségekkel küszködnek a bensőséges kapcsolatok terén

Az alkoholbetegek családjában felnövő gyerekek felnőttként nehezebben boldogulnak, olyan problémákkal szembesülnek, amelyek hátterében azok az évek húzódnak, amikor szüleik saját szenvedélybetegségükkel küzdöttek, és emiatt a gyermeknevelés nem alakult megfelelően. 7. rész

 

Az alkoholbeteg szülők felnőtt gyerekei vágynak a bensőséges kapcsolatok kialakítására, de számos okból kifolyólag ez nehézséget okozhat számukra.

Az egyik ilyen lehetséges ok, ha gyermekként nem, vagy csak ritkán láttak szüleiktől egészséges, bensőséges, tartós kapcsolatmintát, helyette gyakori volt a veszekedés, a konfliktus akár az egyik, akár mindkettő fél szenvedélybetegsége miatt. Az apák alkoholfüggősége mellett az anyák társfüggőségének problémája szintén nem egy harmonikus kapcsolatot, hanem egy tartósan alárendelt, függőségi viszonyt állít példának a gyerekek elé.

A másik lehetséges ok a szülőktől kapott ellentétes üzenetekben keresendő. A bizonytalanság miatt – ami abból adódhat, hogy egyik nap úgy érezték, hogy szeretik, a másik nap pedig, hogy visszautasítják őket – kialakulhatott bennük az elhagyástól való aggodalom. Vágytak a közelségre, ugyanakkor féltek attól, hogy a kötődési személy bármikor elhagyhatja őket. Egy meghitt kapcsolat kialakítása a múltbéli rossz tapasztalatok miatt fenyegetőnek tűnhet. Ez ahhoz vezethet, hogy a személy bár vágyik az intimitásra, fél a visszautasítástól vagy az elhagyatástól, ezért nem szívesen kerül közel érzelmileg másokhoz, mert kiszolgáltatottnak érzi magát másokkal szemben. Ilyenkor akár egy semleges szituációt is negatívan élhet meg, emiatt a kialakított kapcsolatai félelemmel és szorongással teliek. Az intimitástól való félelem úgy is megnyilvánulhat, hogy a személy abszolút nem tud bensőséges kapcsolatokat kialakítani, és kerüli az ilyen helyzeteket, így védve magát a további csalódásoktól és sérelmektől. Az is előfordulhat, hogy valaki a múltbéli élmények miatt annyira vágyik a meghitt kapcsolatok kialakítására, hogy túlzottan ragaszkodni kezd a másikhoz, ami szintén konfliktusokat szülhet a szociális kapcsolatokban. Az érzelmi közelségtől való félelmek hatással lehetnek a baráti kapcsolatok kialakítására is. A barátkozás nehezen mehet azoknak, akik nem hiszik el, hogy valaki kedvelheti őket.

Az alkoholbeteg szülők gyermekeinél a szülők alkoholbetegsége miatt érzett szégyen is nehezítheti a bensőséges kapcsolatok kialakítását és fenntartását. Gyermekkorukban, ha jóban is lettek valakivel, a félelem folyamatosan jelen lehetett amiatt, hogy mit fog szólni a másik, ha kiderül, hogy milyen családban élnek. Hogy fent tudják tartani a „minden rendben van” illúziójának látszatát, nem beszélhettek az otthoni dolgokról, az érzelmeket magukban kellett tartaniuk, titkolózniuk kellett, nehogy kiderüljön a szülők szenvedélybetegsége. Vannak, akik emiatt inkább elzárkóztak a többiektől, így a társaságba való beilleszkedés is nehézségekkel járt számukra. Az önmagukban való bizonytalanság mellett a családi háttér miatt érzett szégyen felnőttkorban is elkísérheti őket annak ellenére is, hogy a környezetükben élők nem gondolják azt, hogy a szülők alkoholbetegsége és az abból származó problémák az ő felelősségük lenne.

dsc_0658_1_ff.jpg

Fotó: Főfai Alexandra

A társas interakciók a mindennapi életben elengedhetetlenek, a létezés középpontjában állnak, épp ezért nem mindegy, hogy milyen kapcsolatokat tudunk kialakítani, és hogy azokban hogyan működünk. Egy egészséges kapcsolatnak sok lényeges összetevője van, Woititz szerint ezek a következők:

Elfogadás: Mennyire tudom elfogadni önmagamat? Mennyire fogadom el a másikat?

Bizalom: Mennyire mutatom meg azt az oldalamat is a másiknak, amit nem szeretnék mindenkivel megismertetni?

Sebezhetőség: Milyen mértékben tudok megnyílni a másik előtt, mennyire merek sebezhetővé válni?

Személyes sértetlenség: Mennyire tudom megtartani önmagamat úgy, hogy közben adok a másiknak is?

Figyelmesség: Tekintettel vagyok-e a másik és a saját igényeimre is?

Megértés: Megértem-e a másikat? Értem, hogy mire céloz azzal, amit mond vagy tesz?

Empátia: Mennyire tudom átérezni a másik helyzetét? Mennyire tudom felismerni, beleélni magam az érzéseibe?

Részvét: Mennyire törődöm azzal, ami a másik embernek problémát okoz?

Tisztelet: Mennyire bánok a másikkal úgy, mintha értékes lenne? Mennyire becsülöm meg, ismerem el?

Őszinteség: Mennyire épül igazságra a kapcsolatunk? Vannak-e benne játszmák?

Kommunikáció: Mennyire tudunk nyíltan beszélni egymással?

Összeegyeztethetőség: Milyen mértékben kedveljük vagy sem ugyanazokat a dolgokat? Milyen mértékben számít, ha bizonyos hozzáállásban és meggyőződésben különbözünk?

Vizsgáljuk meg kapcsolatainkat (pár, szülő, gyerek, barát, munkatárs stb.) aszerint, hogy a fentiek igazak-e rájuk vagy sem, és hogy mennyire jellemzi ezeket a kölcsönösség! Ha úgy látjuk, hogy a mi részünkről nem teljesül valamelyik, és fontos számunkra az adott személlyel való kapcsolat, próbáljunk az egyes dolgokon változtatni!

A biztonságérzet alapja önmagunk elfogadása, és hogy azt érezzük, más emberek is elfogadnak bennünket, jónak, értékesnek tartanak minket. Ha alacsony önértékeléssel rendelkezünk, először ezt érdemes fejlesztenünk annak érdekében, hogy bensőségesebb kapcsolataink legyenek. Az önbecsülésünk nagyban befolyásolja azt, hogy milyen képet mutatunk önmagunkról, milyen a kisugárzásunk, és hogy ezáltal mások milyennek látnak bennünket. Szerepet játszik abban is, hogy milyen embereket választunk partnereinknek.

Az egészséges kapcsolatok kialakítása és fenntartása érdekében meg kell tanulnunk adni magunkból és megbízni a másikban is. A fokozatos önfeltárás, vagyis önmagunk „kiadása” és a másik fél kiismerése hatékony stratégia a kapcsolat elmélyítése és fejlődése szempontjából. A következő lépések segíthetnek a bizalom kiépítésében:

  1. Fejezzük ki nyíltan érzéseinket!
  2. Meséljünk olyan személyesen átélt dologról, amit nem szívesen mondanánk el bárkinek! Hallgassuk meg a másik fél történetét is!
  3. Engedjük meg, hogy a másik fél segítsen olyan dolgokban, amiket általában mi szoktunk csinálni! Kérjük meg, hogy végezzen el olyan feladatot, amiről azt gondoljuk, hogy csak mi tudunk jól elvégezni! Ne avatkozzunk közbe! Fogadjuk el a végeredményt, szívességet! Értékeljük a befektetett energiát akkor is, ha esetleg vannak benne hibák, vagy nem pont úgy csinálta meg, ahogyan azt mi szoktuk!
  4. Ne feledjük a kölcsönösség fontosságát se!

Egy jól működő kapcsolatnak fontos eleme az is, hogy reálisan lássuk a másikat, és ő is a valóságnak megfelelő képpel rendelkezzen rólunk. Az a kapcsolat, ami fantáziákon alapul, nem tartható fenn hosszú távon, hiszen nem fogunk tudni megfelelni mások irreális elvárásainak, és mások sem fognak tudni eleget tenni a mi elképzeléseinknek. Az ilyen típusú kapcsolatokat érdemes elengedni, és azokra koncentrálni, ahol a kölcsönös odafigyelés, megértés, empátia, részvét és tisztelet jelen van.

Egy társas interakció során folyamatos verbális és non-verbális kommunikáció zajlik, mely során megismerhetjük, megérthetjük egymást, és megoldhatjuk az esetlegesen felmerülő problémákat. Az őszinte kommunikáció a bizalom kialakulásának, fenntartásának lényeges meghatározója. A nyílt kommunikáció lehetőséget ad a kapcsolatokban felmerülő problémák kezelésre is. Ha egy konfliktus kapcsán rosszul érezzük magunkat, őszintén beszéljünk arról, amit épp érzünk, így a másik tudni fogja, hogy mi zajlik bennünk, és ennek megfelelően értelmezheti és kezelheti a helyzetet. Ez lehetőséget teremt egy olyan megoldásra, ami mindkét fél számára elfogadható.

dsc_0665_1_sz.jpg                                                                                                                  Fotó: Főfai Alexandra 

Hogy gyermekeink is képesek legyenek
egészséges, bensőséges kapcsolatokat kialakítani

 

Fejezzük ki az érzéseinket!

Ha gyermekünk megtanulja felismerni, értelmezni és kifejezni az érzelmeket, az nagyban befolyásolja társas kapcsolatainak alakítását, az azokban való viselkedését, sikerességét. Mindezek mellett nagyban hozzájárul a pozitív énkép kialakulásához is, ami – mint ahogy fentebb írtuk – a biztonságérzet alapja, és az eredményes társas viselkedés egyik legfontosabb feltétele.

Tartsuk be ígéreteinket!

Fontos, hogy a gyermekünknek csak akkor ígérjünk meg valamit, ha azt be is tudjuk tartani. Ez elősegíti a bizalom kialakulását.

Legyünk őszinték!

Arra is figyeljünk oda, hogy a lehető legtöbb őt is érintő dologról beszéljünk vele őszintén, a korának megfelelően! Például, ha orvoshoz kell vinni, mondjuk el neki, hogy milyen vizsgálatokra számíthat! Ezzel építhetjük a bizalmat, és csökkenthetjük a szorongást.

Ha segítségre van szüksége, tudjon hozzánk fordulni!

Igyekezzünk nem magára hagyni a problémáival, hallgassuk meg, próbáljunk meg válaszolni a kérdéseire! Ha nem tudunk, nézzünk utána vele együtt! 

 

 Az Alkoholbetegek felnőtt gyermekei cikksorozat előző részei:

Találgatják, hogy mi a normális

Nehezen valósítják meg terveiket az elejétől a végéig

Akkor is inkább állítanak valótlanságot, ha ugyanolyan könnyű lenne igazat mondani

Kíméletlenül ítélik meg önmagukat

Nehezen tudnak szórakozni

Nagyon komolyan veszik önmagukat

 A következő rész „Túlzóan reagálnak az olyan változásokra, amelyeket nem irányíthatnak” címmel lesz olvasható.

 

 

Forrás:
Bartholomew, K., Horowitz, l. M. (1991). Attachement styles among young adults: A test of a four-category model. Journal of Personality and Social Psychology, 61, 226–244.
Forgács J. (2002). A társas érintkezés pszichológiája, Budapest: Kairosz Könyvkiadó
Gibson, L. C. (2017). Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei, Budapest: Kulcslyuk Kiadó
Ruben, D.H. (2000). Treating Adult Children of Alcoholics, Cambridge: Academic Press
Woititz, J. G. (2002). Alkoholbetegek felnőtt gyermekei, Budapest: Félúton Alapítvány

 

Szerző:
Főfai Alexandra és Néczin Katalin

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!