My status

Iskolai Szociális munkás vs. Iskolarendőr


Háromszor kevesebb szociális munkás dolgozik ma az iskolákban, mint ahány iskolarendőr van. Az igazgatók nem vehetik fel őket, így jobb híján az osztályfőnök vagy valamelyik lelkes tanár próbál segíteni a bántalmazott vagy elhanyagolt gyerekeknek. A kormány elvárja, hogy az iskola gondoskodjon a gyermekvédelemről, de az már nem érdekli, hogy ezt hogyan oldják meg.


Egy fővárosi, több oktatási intézményben is dolgozó, névtelenséget kérő iskolapszichológus tapasztalatai ezek arról, milyen rosszul működik a gyermekvédelem az iskolákban, mióta a köznevelési törvény egyik végrehajtási rendelete gyakorlatilag lehetetlenné tette, hogy ifjúságvédelmi szakembert, ezzel együtt iskolai szociális munkást alkalmazzanak. Amit meghagytak, az az ifjúságvédelmi felügyelők munkaköre, de ők is csak a fogyatékkal élők képzési intézményeiben dolgozhatnak – mesélte az abcúgnak Máté Zsolt, az INDIT Közalapítvány munkatársa. A gyermekvédelmet ugyan előírják az iskoláknak, de nincs rá órakedvezmény, se státusz, se pénz.

Embert erre nem vehetnek fel az igazgatók, így jobb híján megbízzák az osztályfőnököket, vagy valamelyik tanárt, hogy ezentúl foglalkozzanak a gyermekvédelemmel is. Túlórában, fizetés nélkül, szívességből. Feladat pedig bőven jár ezzel a munkakörrel, hiszen a szociális munkások voltak azok, akik segíteni tudtak az iskolai nehézségek, a szociális problémák, párkapcsolati konfliktusok, családi gondok, hiányzások, krízishelyzetek, alkohol- és drogproblémák, beilleszkedési nehézségek, iskolai agresszió, stressz, továbbtanulás vagy iskolaváltás esetében, de a diákmunkák, pályázatok, ösztöndíjak kiválasztásában, felkutatásában is. Szorosan együttműködtek az ifjúsági, szociális és egészségügyi intézményekkel, és tisztában voltak a megfelelő jogi, pszichológiai és társadalom-politikai ismeretekkel is.
 

 

Az Abcug teljes cikkét itt olvashatod!