Akik akkor is hűségesek, ha hűségüket nem érdemlik meg

Akik akkor is hűségesek, ha hűségüket nem érdemlik meg

 

Az alkoholbetegek családjában felnövő gyerekek felnőttként nehezebben boldogulnak, olyan problémákkal szembesülnek, amelyek hátterében azok az évek húzódnak, amikor szüleik saját szenvedélybetegségükkel küzdöttek, és emiatt a gyermeknevelés nem alakult megfelelően. 11. rész

 

A gyermekek fejlődésük során a közvetlen környezetüktől tanulnak. A saját családjaikban látottakat tekintik példának, követendő értékrendnek, mivel ez az első és sokáig egyetlen, amivel találkoznak, amit megismernek. Tudatosan és tudattalanul is figyelik, utánozzák a szüleiket. A szülőktől látott minták (a rendszeresen ismétlődő viselkedési formák) beépülnek életmódjukba.

A gondozó a gyermek testi és lelki fejlődésére is nagy hatással van. A biztonság és a támogatottság érzését hozza magával a tartós érzelmi kötelék. Ez azt jelenti, hogy a szülő figyel a gyermekére és érdeklődik iránta. Elfogadja érzéseit, észreveszi hangulatváltozásait, és ő is kifejezi saját emócióit. Az alkoholbeteg családokban gyakori, hogy a szülők oly mértékben a saját érzelmi életük foglyai, hogy nem veszik észre, mit élnek át a gyerekek, nem támogatják őket.

Azok az emberek, akik olyan családban nőttek fel, ahol nem láthattak egészséges kapcsolati mintákat, akik nem tanulhatták meg, hogy milyen egy jól működő házasság, akiknek az alapvető érzelmi szükségleteik nem voltak kielégítve, illetve, akik érzelmileg magányosan nőttek fel, nehézségekkel küzdhetnek a bensőséges kapcsolatok kialakításában. Ez abban nyilvánul meg, hogy vagy nagyon gyorsan, meggondolatlanul vagy nagyon lassan alakítanak ki kapcsolatokat. A hosszú idő alatt létrejött kapcsolataikat örökérvényűnek tartják. Emiatt, és azért is, hogy ne maradjanak egyedül, túlzottan ragaszkodnak hozzájuk, mindent megtesznek elvesztésük ellen. Tűrnek akkor is, ha rosszul bánnak velük, újra és újra megbocsátják, illetve magukra vállalják mások hibáit, képesek lemondani saját kedvteléseikről, akár a barátaikkal való időtöltésről is. Ha másfajta életre is vágynak, nem változtatnak.

dragam_ezt_feliratos_hatteres.jpg

Forrás: Drogprevenciós Munkacsoport – prevenciós vándorkiállítás – Kis Endre – Soltis Miklós munkája*

 

Gyakori, hogy problémás, zűrös kapcsolatokba bonyolódnak (pl. szenvedélybeteggel kötik össze az életüket), melyekben a gyermekkori élethelyzetük elevenedik fel újra. Ennek egyik oka, hogy az emberek általánosságban kiszámíthatóságra, biztonságra törekednek. Ha még fájdalmas is számukra egy-egy korai élmény, keresik, megismétlik azt, hiszen azáltal, hogy ismerős, biztonságosnak mutatkozik. Másik oka, hogy a szenvedélybeteg családban nevelkedetteknek – bár rendszeresen ábrándoztak róla – gyerekekként nem volt ráhatásuk arra, hogy szerető, gondoskodó szüleik legyenek. Reménykednek benne, hogy ez most felnőttként a párjuk kapcsán elérhető, ezért próbálják megváltoztatni őket.

Továbbá sokszor előfordul, hogy kapcsolataikban túlgondoskodóvá válhatnak azok, akik gyerekként kevés törődést kaptak, illetve akiknek irreálisan nagy felelősséget kellett vállalniuk, és olyan feladatokat ellátni, melyek felnőttek dolga lett volna. Emiatt gyakori, hogy felnőttként olyan párt választanak, aki segítségre szorul. Ebben szerepe van annak is, hogy ha valaki saját kezében tudhatja az irányítást (ez esetben a másik irányítását), az biztonságérzetet adhat, éppen azt, ami annyira hiányzott korábbi életéből.

barbies.jpg

Forrás: Drogprevenciós Munkacsoport – prevenciós vándorkiállítás – Kis Endre – Soltis Miklós munkája*

 

Ha jól működő, egészséges párkapcsolatra törekszünk, fontos, hogy objektíven, reálisan tudjuk meghatározni jelenlegi helyzetünket.

Milyen jelek utalhatnak arra, ha egy párkapcsolat nem jól működő?

  • A problémákat nem lehet érdemben megbeszélni, ha beszélünk is azokról, nem történik változás. A gondok megoldásába nem fektetünk ugyanolyan mértékű energiát.
  • Nincs mód erőszakmentes kommunikációra, gyakran kiabálunk egymással vagy elkerülöm a konfliktusokat. Úgy érzem, hogy nem vállalhatom fel szükségleteimet, gondolataimat, érzéseimet nem fejezem ki. Inkább mást mondok, mint amit gondolok. Háttérbe szorítom saját érdekeimet.
  • Jellemző, hogy a párom megbánt, gorombáskodik, illetve semmibe vesz.
  • Partnerem nem támogat céljaimban, nem örül sikereimnek. Nincs lehetőségem a változásra és a fejlődésre.
  • Kapcsolatomban gyakran vagyok feszült, szorongok.
  • Többnyire a társam van a középpontban. Sokkal több felelősséget vállalok én érte, gyakran mentem ki szorult helyzetéből, viszont saját magamat elhanyagolom.
  • Gyakori, hogy nem tartjuk tiszteletben a másik határait. Pl. kutatunk, nyomozunk egymás után, folyamatosan ellenőrizzük, faggatjuk a másikat stb.
  • Kapcsolatunk jelenlegi állapota miatt tartósan meglévő szexuális problémáink vannak.
  • Egyre több probléma tapasztalható pszichoaktív szerhasználat (drog, alkohol) miatt.
  • Előfordul erőszakkal való fenyegetés vagy erőszak.
  • Társfüggőség alakult ki.

tarsfuggo.jpg

Forrás: Drogprevenciós Munkacsoport: Szabadság, Egyenlőség, Párkapcsolat Információs kiadvány a társfüggőségről

 

Képzeljünk el egy párkapcsolati vonalat, melynek bal oldalán egy idealizált kapcsolat áll, melyben szinte egyáltalán nincsenek veszekedések, az együttélés és az azzal kapcsolatos dolgok mindkét fél számára felhőtlen örömet jelentenek, jobb oldalán pedig egy rendszeresen bántalmazó kapcsolat van, melyben az egyik folyamatosan erőszaknak teszi ki a másikat. Próbáljuk elhelyezni saját párkapcsolatunkat ezen az egyenesen! Persze nem létezik állandóan csak ilyen vagy csak olyan viszony. A fentiek figyelembevételével gondoljuk át, hogy a miénk általánosságban melyik végéhez áll közelebb. Bár nem könnyű bevallani, ha valami nem jól működik, mégis érdemes őszintének lennünk önmagunkhoz, mert a felismerés, a problémák beazonosítása a fejlődés, egy jobb minőségű élet kezdő lépése lehet.

Ha azt szeretnénk, hogy javulás következzen be kapcsolatunkban, fontos megjegyeznünk, hogy a másikat hiába is próbáljuk átformálni, nem tudjuk, változtatni csak önmagunkon lehetséges. De a társunk változásának ösztönzésében igen is lehet szerepünk.

Először is, ha rendszeresen fogyasztunk alkoholt vagy más pszichoaktív szert, jelentősen csökkentsük annak gyakoriságát, mennyiségét, törekedjünk a mértékletességre, de a legjobb, ha problémás használat esetén felhagyunk ezzel, mert a különböző drogok befolyásolják a gondolkodásunkat, érzelmeinket, józan ítélőképességünket.

Az előrelépéshez szükséges, hogy abbahagyjuk párunk irányítását, ügyei intézését. Saját magának kell az életéért, cselekedetiért, és azok következményeiért felelősséget vállalnia. Valószínűleg erre felháborodva fog reagálni, akit eddig önmagunk igényei felett kiszolgáltunk, de fontos, hogy megtartsuk nyugalmunkat, ne menjünk bele veszekedésekbe, nem kell mentegetőznünk! Azt az energiát, melyet eddig a partner megváltoztatásába fektettünk eredménytelenül, fordítsuk saját magunkra! Ez nem azt jelenti, hogy innentől nem törődünk a másikkal, nem érdeklődünk iránta, hanem azt, hogy nem végezzük el helyette azokat a feladatokat, amik az ő kötelességei lennének.

Gyakran sokkal könnyebbnek látszik mások problémáival foglalkozni, mint saját érzéseinkkel szembenézni, gondjainkkal, nehézségeinkkel törődni, de boldogságunkat, életminőségünket növelhetjük azzal, ha kifejezzük érzéseinket, vágyainkat, ha terveinket, kikapcsolódásunkat nem az utolsó helyre, a többiek szükségletei mögé rakjuk! Ha kisgyerekes szülők vagyunk, akkor is igyekezzünk napi szinten olyan tevékenységet végezni, mely a saját feltöltődésünket szolgálja

Törődjünk önbizalmunk erősítésével is!

Amikor egy családban valaki változik, az a másik változását is magával hozhatja. Ha már nem vagyunk elkeseredettek, boldogtalanok, ha nem ugyanúgy telnek a mindennapjaink, mint hosszú évek óta teltek, ha nem mentjük ki folyamatosan társunkat szorult helyzetéből, ha nem intézzük el helyette kötelességeit, ha megszűnnek a mindennapos játszmák, az lehetőséget ad arra, hogy a párunk is szembesüljön saját viselkedésével, annak következményeivel, és változtasson.

A változtatás nem azt jelenti, hogy el kell őt hagynunk, de fontos hogy ne ragaszkodjunk hozzá mindenáron. Megtörténhet, hogy minden erőfeszítésünk ellenére sem sikerül kapcsolati, házassági problémáink rendbetétele, “megjavítása”. Ilyenkor szükséges annak felismerése és belátása, hogy mindkét fél és a gyermekek érdekét is a különválás szolgálja.

Előfordulhat, hogy ameddig a szülők a párkapcsolati problémákkal küzdenek, a gyereknevelés nem alakul megfelelően. Ha olyannyira magukkal vannak elfoglalva, hogy gyermekeik láthatatlanná válnak számukra, azok érzelmi magányban nőnek fel. Az elhanyagolt gyermekek ugyanazokat a mintákat élik meg, amiket ők is tapasztaltak alkoholbeteg szüleik mellett, és felnőttkorukra hasonló nehézségekkel küzdhetnek. Ha a lánc nem szakad meg, ezt adhatják tovább ők is.

elhanyagolas.jpg

Forrás: Drogprevenciós Munkacsoport – grafika: Vörös Judit**

Gondoljuk át őszintén, hogy milyen kapcsolat van közöttünk! Ha úgy érezzük, hogy mi mindent megtettünk, de nincs pozitív irányú változás, a kapcsolatunk nem kölcsönösségen és egyenlőségen alapul, akkor nem kötelességünk kitartani mellette. Különösképpen, ha egy bántalmazó viszonyról van szó. Ez nem csak a párkapcsolatban lévő feleket érinti, a bántalmazó családban felnövő gyerekek is áldozatok.

Párkapcsolati erőszaknak számít mind a szóbeli, a lelki, a testi, a szexuális és a gazdasági-társadalmi erőszak.

Az áldozatvédelmi programok, a védett lakások, házak segítségre vannak az újrakezdésben. Az Országos Kríziskezelő Központ és Információs Telefonszolgálatnál a nap 24 órájában, ingyenesen hívható telefonszámon: 0680/20-55-20 vagy e-mailben: okit@csalad.hu is lehetőség van segítségkérésre, ha úgy érezzük, hogy mi vagy a környezetünkben valaki nincs biztonságban.

A társfüggőség fokozatosan előrehaladó, súlyosbodó állapot, mely magától nem múlik el. Épp ezért szükséges valamiféle külső segítséget is igénybe venni, ha fejlődni szeretnénk. Mint a szenvedélybetegségeknél, a változás itt is egy folyamat része, speciális kezeléssel kedvezően befolyásolható. Az alábbi lehetőségek ajánlottak: 

Önsegítő csoportok:

Az önsegítő csoportok segítenek oldani az elszigeteltséget. Felismerhetjük, hogy nem vagyunk egyedül ezzel a fajta problémával. A csoporttagok pszichés támogatást nyújtanak egymásnak, és a tapasztalatok átadásával mintát mutatnak, mellyel viselkedésbeli változásokat szorgalmazhatnak. Azzal, hogy a mások problémáival azonosulni tudunk, hogy elfogadjuk azokat, saját magunkat is könnyebben el tudjunk majd fogadni. És ha a csoport elfogadja azt, amit mi eddig elfogadhatatlannak tartottunk, a saját magunkkal való megbékélés is fejlődik. Nem utolsó sorban a csoporton belüli humor gyógyító ereje is pozitív hatással lehet ránk.

Egyéni konzultáció:

Az egyéni konzultáción való részvétel segít a problémabelátásban, növeli a tudatosságot. Motivációt adhat a viselkedésváltozásra. Lehetőséget ad élethelyzetünk kibeszélésére, az elszigeteltség oldására, saját szerepünk jobb megértésére. Javulhat konfliktuskezelési, önérvényesítő képességünk, erősödhet az öngondoskodási hajlamunk. Azonban vannak olyan élethelyzetek, amikor ez nem elég és terápiára lehet szükség. 

Terápia:

A terápián való részvétellel mélyebb összefüggéseiben érthetjük meg a dolgokat. Többféle terápiás módszer is létezik, például az egyik ilyen, amikor a múlt feltárásával megkezdődhet az elszenvedett traumák feldolgozása. Ezáltal képesek leszünk megérteni a korai életeseményeink és a jelen helyzetünk közti összefüggéseket. Lehetőség adódik a személyiség érésére, az átfogóbb változásra.

Medicinális kezelés:

A fizikai szövődmények megszűnéséhez (pl. szorongás, depresszió esetében) gyógyszeres beavatkozásra is szükség lehet.

Egy jól működő, boldog családban, ahol mindenki kifejezheti az érzelmeit, ahol biztonságos, szeretetteljes érzelmi légkör a jellemző, a gyermekek egészséges önbecsüléssel nőhetnek fel. Ezáltal felnőttkorukra nagyobb valószínűséggel alakítanak ki majd ők is pozitív, jól funkcionáló kapcsolatokat.

 

* A Drogprevenciós Munkacsoport Szabadság, Egyenlőség, Párkapcsolat című vándorkiállítása az addiktológiai problémák szélesebb kontextusát mutatja be, emellett a női jogokról, párkapcsolati erőszakról, prostitúciós célú emberkereskedelemről, másságról, iskolai erőszakról, kortársbántalmazásról és verekedésről szóló képanyagokat jelenít meg. Tárlatszervezéssel kapcsolatos információk: drogprev@gmail.com.

** Részlet a Drogprevenciós Munkacsoport KAB-ME-16-A/B-25378-as azonosító számú, „Drog- és párkapcsolati erőszak prevenciót, valamint iskolai erőszak prevenciót célzó, iskolai színtéren zajló csoportfoglalkozások Baranya megyében” című projektjének keretén belül készített gyermekbántalmazással kapcsolatos plakátból.

 

Az Alkoholbetegek felnőtt gyermekei cikksorozat előző részei:

Találgatják, hogy mi a normális

Nehezen valósítják meg terveiket az elejétől a végéig

Akkor is inkább állítanak valótlanságot, ha ugyanolyan könnyű lenne igazat mondani

Kíméletlenül ítélik meg önmagukat

Nehezen tudnak szórakozni

Nagyon komolyan veszik önmagukat

Nehézségekkel küszködnek a bensőséges kapcsolatok terén

Túlzóan reagálnak az olyan változásokra, amelyeket nem irányíthatnak

Akik túlzó mértékben vágynak elismerésre és megerősítésre

Úgy érzik, mások, mint a többi ember

 Akik nagyon felelősségteljessé vagy nagyon felelőtlenné válnak 1.

Akik nagyon felelősségteljessé vagy nagyon felelőtlenné válnak 2.

 

 A következő rész „Az élmények hajszolásának fogságában” címmel lesz olvasható.

 

Forrás:

  • Drogprevenciós Munkacsoport: Szabadság, Egyenlőség, Párkapcsolat Információs kiadvány a társfüggőségről
  • Drogprevenciós Munkacsoport: Szabadság, Egyenlőség, Párkapcsolat Információs kiadvány az erőszakmentes kommunikációról
  • Forward, S. (1989). Mérgező szülők, Budapest: Háttér Kiadó
  • Gibson, L.C. (2017). Érzelmileg éretlen szülők felnőtt gyerekei, Budapest: 2017
  • Herman J. (szerk.) (2006). NANE Egyesület: Miért marad??? Budapest
  • Kelemen G. – B. Erdős M.: A kodependencia és az enabling viselkedésminták a családban és az iskolában
  • Komáromi É. (2010). A kodependencia In: Dementrovics Zsolt – Kun Bernadette (szerk.): Az addiktológia alapjai IV. – Viselkedési függőségek, Budapest: ELTE Eötvös Kiadó
  • L. Stipkovits Erika (2015). Szeretettel sebezve, Budapest: HVG Könyvek
  • Norwood, R.: Nők, akik túlságosan szeretnek (1985). Budapest: Hunga-Print Nyomda és Kiadó
  • Woititz, J. G. (2002). Alkoholbetegek felnőtt gyermekei, Budapest: Félúton Alapítvány

 

Szerző: Néczin Katalin

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!