Nagyon komolyan veszik önmagukat

Az alkoholbetegek családjában felnövő gyerekek felnőttként nehezebben boldogulnak, olyan problémákkal szembesülnek, amelyek hátterében azok az évek húzódnak, amikor szüleik saját szenvedélybetegségükkel küzdöttek, és emiatt a gyermeknevelés nem alakult megfelelően. 6. rész

 

A szenvedélybeteg családban felnövő gyermekek nem tudnak önfeledten kikapcsolódni, és felnőttként is gyakori, hogy nem tudják, hogyan fordítsák magukra a szabadidejüket, inkább végzik ilyenkor is kötelezettségeiket. Ennek okairól cikksorozatunk előző részében részletesen írtunk: Rendszerint hiányzik a szülőkkel közösen együtt töltött minőségi idő, a játék, a rekreáció. Folyamatos készenlétben élnek a szülők kiszámíthatatlan állapota miatt, és aggódnak értük akkor is, amikor szórakozni mennének el otthonról. Nem szeretik magukhoz hívni osztálytársaikat, barátaikat, nehogy kiderüljön az anya, illetve az apa alkoholbetegsége. Sokuknak olyan tevékenységeket kell elvégezniük szüleik helyett, melyek nem a korosztályuknak megfelelőek. Akik állandó készenlétben élnek, úgy érezhetik, hogy folyamatosan tenniük kell valamit. Mivel gyakori, hogy rengeteg kritikát kapnak alkoholbeteg szüleiktől – ha valamit csinálnak, az nem elég jó, ha valami rosszul sikerül, azt az ő hibájuknak tulajdonítják –, ezért az sem mindegy számukra, hogy hogyan végzik el feladataikat. Így könnyen kialakulhat náluk a teljesítménykényszer.

A teljesítménykényszer, vagyis a tökéletességre törekvés egy állandó bizonyítási és megfelelési vágy, ami az élet bármely területen megmutatkozhat. Legyen az munka, tanulmányok, takarítás, gyermeknevelés stb. Rendszerint valamilyen mindennapos cselekvéshez kötődik. A problémás viselkedés tárgya meghatározza a személy szokásait, időbeosztását, saját, családi és közösségi életét, más dolgok elveszítik a jelentőségüket.

A teljesítménykényszer és a munkamánia, más néven munkaalkoholizmus nemcsak az alkoholbetegek gyerekeinél, hanem az alábbi esetekben is jellemző lehet:

Olyan családokban, ahol elcsúsznak a szerepek. Vagyis, amikor a házastársak közötti konfliktusokat, problémákat az egyik szülő a gyerekre terheli, és a párjától meg nem kapott figyelmet tőle várja el. Holott a szülők feladata lenne, hogy a gyerek életkorának megfelelően annak érzelmi szükségleteiről gondoskodjanak, figyelmet fordítsanak rá.

Olyan családokban, ahol a szülők is munkafüggők. Jellemző rájuk, hogy félnek az intimitástól. Előfordul, hogy nemcsak saját magukkal szemben vannak irreálisan magas elvárásaik, hanem a család és a gyerek sikerességét illetően is. A szabadidőt megtöltik feladatokkal, a hibázási lehetőség alacsony, büntetés jár érte, a gyerekeket folyamatos megfelelési kényszer jellemzi.

Olyan alacsony anyagi háttérrel rendelkező családoknál, melyekből a gyerekek szeretnének kitörni. Felnőttként is folyamatos teljesítménykényszerrel küzdhetnek, annak ellenére is, ha elérték céljukat.

Olyan alacsony önbecsülésű gyermekeknél, akik a külső önbecsülésüket próbálják növelni a jó eredményekért kapott sikereikkel. Azt gondolják, hogy csak így lehetnek népszerűek, így ismerik el őket, ezért úgy érzik, hogy mindig mindenben kiválóan kell teljesíteniük.

Olyan túlzottan teljesítményorientált, kemény, versengő iskolai közegben, ahol az egyéni képességeket nem veszik figyelembe, illetve nem értékelik, jutalmazzák megfelelően, a lexikális memória, a matematikai készség a mérvadó. Az érvényesülés folyamatos bizonyítást igényel, minden órára a maximumot kellene kihoznia magából a diáknak.

A munkamániával küzdő személy minden idejét a munkának szenteli, és elhanyagolja a családját, a barátait, szabadidejében is dolgozik, ezzel kompenzálni szeretne valamit. Érzelmileg elsivárosodhat, és függeni kezdhet a folyamatos megerősítéstől és a sikertől. A magas, indokolatlan elvárások viszont kudarccal végződhetnek, emiatt elítélheti önmagát, és a tökéletesre törekvés stresszhelyzetet okozhat számára. Rugalmatlanná, beszűkültté, ingerültté válhat, és előfordul, hogy a kikapcsolódást valamilyen szer használatával próbálja elérni.

A munkamániás személyek általában nem érzékelik problémásnak a viselkedésüket. Ennek egyik oka, hogy ez a társadalom részéről is elfogadott magatartásformának számít. Általánosságban a családjukról gondoskodó, lelkiismeretes, céltudatos embereknek tartják őket. Másrészt a munkaért kapott elismerés, a siker, a több anyagi haszon mind olyan pozitív megerősítés, ami a viselkedés fenntartása mellett szól. Gyakori, hogy akkor kerülnek csak orvoshoz, mikor annak következtében már valamilyen betegség kialakult, például emésztési vagy szív- és érrendszeri problémák. Hogy ezt megelőzzük, fontos felismerni, és bevallani, ha teljesítménykényszerrel küzdünk, illetve ha munkamániásak vagyunk.

20210316_092324.jpg

Fotó: Néczin Katalin

 Mit tehetünk abban az esetbe, ha azt vesszük észre, hogy eluralkodott rajtunk a teljesítménykényszer, a munkamánia?

  • Miután beláttuk, hogy problémánk van ezekkel, fontos tudatosítani magunkban, hogy nem a kötelességeink határozzák meg az egész lényünket! Más dolgokra is kell gondolnunk, más dolgokat is kell végeznünk.
  • Ahhoz, hogy meg tudjuk változtatni irreálisan magas elvárásainkat, szükséges, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, és olyasmiket tegyünk, amikhez nem vagyunk hozzászokva.
  • Fontos, hogy komolyan vegyük, amit csinálunk, de legyünk tisztában azzal, hogy nem lehet mindent tökéletesen végezni! Minden ember hibázhat, és emiatt nem érdemes folyamatosan ostorozni magunkat. Amikor valaki rendszeresen elítéli önmagát, az negatívan hathat a munkájára és egyéb tevékenységére is. Értékeljük azokat a teljesítményeinket is, melyeket bár nem száz százalékosra tudtunk befejezni, de minden tőlünk telhetőt megtettünk annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredményt nyújtsuk. Így sok idegességtől, stressztől, szorongástól kímélhetjük meg magunkat, és nyitottak leszünk új dolgok kipróbálására is.
  • Ha hibázunk, azt ne azonosítsuk személyiségünkkel, hanem egy kijavítható dologként kezeljük!
  • Törekedjünk az egyensúlyra, tervezzünk napjainkba a feladatok mellé magunkra fordított időt, kapcsolatok ápolását és kikapcsolódást is! Nem elég, ha azt mondjuk, hogy kevesebbet dolgozunk, hanem gondoljuk ki azt is, hogy mikor, hogyan fogjuk eltölteni a szabadidőnket! Például: kedden és csütörtökön délután elmegyek sportolni, szombaton este találkozom a barátaimmal, vasárnap délután filmet nézek stb. Készítsünk időbeosztást!

„A szabadidő mint időkeret a munkán kívüli időnek az a része, amely az anyagi – tehát gazdasági, társadalmi, fiziológiai – kényszer alapján feltétlenül szükséges elfoglaltságok idején felül, e kényszeresen kívül eső tevékenységekre fennmarad.” 

Szántó, 1967

  • Annak érdekében, hogy ne vegyük állandóan nagyon komolyan önmagunkat, fontos, hogy tudjunk kikapcsolódni. Hogy hogyan, arról itt olvashatunk részletesebben.

dsc_0469.jpg

Fotó: Főfai Alexandra

Az elején szorongatóak lehetnek a változások, de idővel ez enyhülni fog, majd fokozatosan eltűnik. Az alábbi, példákkal bemutatott gyakorlat segítségünkre lehet:

Jelöld be azt az EGY területet, amin először szeretnél változtatni:

□ Munka

□ Tanulmányok

□ Házimunka

□ Gyermeknevelés

□ Tisztálkodás

□ Súly/alak

□ Sport/Fitness

□ Egyéb: ………………………..

 

Erre a területre koncentrálva gondolkozz el az alábbi kérdéseken, és írd le a válaszaidat!

 

Sorold fel a túlzásba vitt tevékenység negatív következményeit!

Pl. Nem tudok lazítani, mert folyamatosan azon jár az agyam, hogy milyen feladatokat kell még elvégeznem.

 

Sorold fel a túlzásba vitt tevékenység pozitív következményeit!

Pl. Az emberek elismeréssel fordulnak felém a kemény munkámért.

 

Sorold fel a lehetséges előnyeit annak, ha engedsz a túlteljesítésből!

Pl. Ha nem túlórázom minden nap, több időm marad magamra és a családomra.

 

Sorold fel a lehetséges hátrányait annak, ha engedsz a túlteljesítésből!

Pl. Ha nem túlórázom minden nap, azt fogják gondolni a munkahelyemen, hogy nem csinálok semmit.

 

Írd le az általános célodat!

Pl. Több időt szeretnék magamra és a családomra fordítani.

 

Vizsgáld meg a magad felé állított elvárásaidat!

 Jelenlegi, nehezen teljesíthető elvárásom:

Pl. Addig nem megyek haza, ameddig nem fejezem be a napi munkámat.

Új, reálisabb elvárásom:

Pl. Nem túlórázom minden nap.

 

Írd le, hogy mi az a viselkedés, amin változtatni fogsz!

Pl. Napirendet készítek, amiben a munkán kívül a szabadidő eltöltése is szerepelni fog.

 

Írd le, mi a specifikus célod annak érdekében, hogy csökkentsd a túlzott elvárásaidat!

Pl. Hétfőn szerdán és pénteken nem dolgozom többet nyolc óránál.

 

Tűzz ki egy időt, ami alatt szeretnéd teljesíteni célodat!

Pl. 1 hónap

 

A kitűzött idő lejárta után vizsgáld meg, hogy sikerült-e teljesíteni célodat!

 □ Igen

Ha van még ilyen, jelölj be EGY újabb területet, ahol szeretnél még változtatni a túlzott elvárásaidon, majd kezdd újra a táblázat kitöltését az új területre gondolva!

 □ Nem

Vizsgáld meg, hogy mi lehet az oka, hogy nem sikerült!

Pl. Kevés időt tűztem ki magamnak.

Térj vissza arra a pontra, ahol elakadtál, és töltsd ki újra a táblázatot!

Ha úgy érzed, hogy egyedül nem boldogulsz, kérj segítséget!

 

Hogy a gyermekünk se legyen teljesítménykényszeres és a későbbiekben munkamániás, a már fentebb is említett, Nehezen tudnak szórakozni, és a Kíméletlenül ítélik meg önmagukat c. cikkeinkben a „Gyermekünk és a szabadidő” és a „Gyermekünk önbizalmának fejlesztése” részeket ajánljuk olvasásra.

 

Az Alkoholbetegek felnőtt gyermekei cikksorozat előző részei:

Találgatják, hogy mi a normális

Nehezen valósítják meg terveiket az elejétől a végéig

Akkor is inkább állítanak valótlanságot, ha ugyanolyan könnyű lenne igazat mondani

Kíméletlenül ítélik meg önmagukat

Nehezen tudnak szórakozni

A következő rész „Nehézségekkel küszködnek a bensőséges kapcsolatok terén” címmel lesz olvasható.

 

 

Forrás:
Borbély Tibor Bors – Pecze Mariann (2006). Munkafüggőség – a tiszteletben álló addikció elméleti háttere és attitűdvizsgálata. https://docplayer.hu/3943371-Munkafuggoseg-a-tiszteletben-allo-addikcio-elmeleti-hattere-es-attitudvizsgalata.html (letöltve: 2021.03.18.)
Demetrovics Zs. – Kun B. (szerk.) (2010). Az addiktológia alapjai IV. Függőségek, Budapest: ELTE Eötvös Kiadó
Dr. Fritz P. (2011). Rekreáció mindenkinek I. rész Mozgásos rekreáció, Szeged: Bába Kiad
Stipkovits E. (2015). Szeretettel sebezve, Budapest: HVG Könyvek
Vekerdy T. (2018).  Jól szeretni, Budapest: Kulcslyuk Kiadó
Woititz, J. G. (2002). Alkoholbetegek felnőtt gyermekei, Budapest: Félúton Alapítvány
Fursland, A., Raykos, B. and Steele, A. (2009). Perfectionism in Perspective. Perth, Western Australia: Centre for Clinical Interventions. https://www.cci.health.wa.gov.au/~/media/CCI/Consumer%20Modules/Perfectionism%20in%20Perspective/Perfectionism%20in%20Perspective%20-%2004%20-%20Changing%20Perfectionism.pdf?fbclid=IwAR3EDwkiClFGzDw06Djl6AycXEsOJ_oRpK00SSa4Y7Yxgrv0cwttIGaLNEA (letöltve: 2021.03.18.)
 

 

Szerző:
Főfai Alexandra és Néczin Katalin

Megosztom Facebookon! Megosztom Twitteren! Megosztom Tumblren!