Dr. Szemelyácz János a tervezett módosításokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy hisz ugyan a párbeszédben, de annak hatékonyságára az elmúlt időszak csekély eredményű egyeztetései kevés reményt adnak. A stratégiában kitűzött civil térnyerés egy „nevetséges ál-irány” – mondta a Bizottságban a több száz tagot tömörítő MAT képviselője, hozzátéve: a minisztérium bármelyik civil szervezettel konzultálhatna, ha akarna, de ez nem fontos neki. Sárosi ezzel kapcsolatban annyit mondott: már a drogosokat segítő intézmények együttműködése sem valósul meg.
Számolni számok és fontossági sorrend nélkül
A drogstratégia nem jelöl ki prioritásokat, nem nevez meg területeket, amelyek támogatása kiemelten fontos vagy sürgős lenne – a szűkös erőforrások ellenére sem. A legutóbbi álláspont szerint idén 5 milliárd 862 millió forintot utal majd a kormány közösségi ellátásokra, utcai szociális munkára és krízisközpontokra. Ez az összeg jelentős visszaesést jelent a korábbi évekhez, de előrelépést a kormányzat ezt megelőző terveihez képest. Bár az előző stratégia tartalmazott irányszámokat, az új szöveg megalkotói nem érezték feladatuknak a beárazást, azt a cselekvési terv kidolgozóira hárították.
„Az absztinencia egy tök jó cél, csak nem mindenkinek” – mondta Sárosi. Kifejtette: az ellátórendszernek a drogfüggőket nemcsak a leszokás, de a használat közben is segítenie kell, többek között a tűcsereprogramokkal, a kórházakban gyógyszeres helyettesítő terápiával. „Az ártalomcsökkentés a drogstratégia mostohagyereke” így a tűcsere, a HIV-szűrés és tanácsadás sem került bele a stratégia szövegébe. Sárosi Péter ugyanakkor ezeket különösen fontos kérdésnek tekinti. „Nagyon gyakori, hogy a HIV-fertőzöttek már csak a végső stádiumban szereznek tudomást betegségükről, pedig korai felismerés esetén kezeléssel megakadályozható a betegség továbbterjesztése”. Elmondta: a fővárosi tűcserét végző szervezetek és programok jelentős részétől az utóbbi évben teljes egészében megvonták az állami támogatást a költségvetés nehéz helyzetére hivatkozva.
Az ilyen segítőpontok más szempontból is fontosak: általában ezek azok a helyek, ahol a fogyasztók először találkoznak a segítséggel, ezek jelentik az ellátórendszer első lépcsőjét. Hogy minél több ember bekerüljön, a küszöbnek alacsonynak kell lennie, hogy az azt igénylőket rehabilitációra, csoportterápiára, vagy egyéni konzultációkra lehessen irányítani. Mindezek a feladatok ma elsősorban civil szervezetekre hárulnak.
A teljes cikk itt olvasható:
mandiner.hu/cikk/20120215_droghaboru_a_drogszakmaban_is
– Mi lehetne a jó megoldás? 
Úgy tűnik, hogy az illegális kábítószerek használatának lassan vége lesz, s a korábbi amfetamin-származékok helyét a legális úton beszerezhető, különböző kémiai vegyületekből előállított porok, tabletták, kapszulák veszik át. Mint azt lapunknak dr. Szemelyácz János pszichiáter-addiktológus, a drogambulancia vezetője elmondta: az utóbbi időszakban sorra jelennek meg a tiltólistán nem szereplő termékek Pécs utcáin.
Az INDIT Közalapítvány és a Drogprevenciós munkacsoport közösen indított MOZAIK Kortárssegítő Program (közösségi munka, önkéntes munka, probléma megoldás, emberi jogok) első képzésének zárásaként a munkacsoport vállalta az elhanyagolt kertvárosi Pöttyös játszópark felújítását. A festéket és a szükséges eszközöket a megnyert Élet-Tér civil pályázat biztosította. Felvételeinken a középiskolás kortárs segítők láthatók. 
.jpg)
Egyre kritikusabb a gyermekek mentális állapota. Miközben növekszik a magatartászavarral és tanulási nehézséggel küzdő fiatalok száma, a Dunántúlon akut esetekben nincs megoldva a kötelező fekvőbeteg-ellátás sem. Szemelyácz János pszichiáter-addiktológus szerint a problémák oka legfőképp a forrás- és szakemberhiány. A Dél-Dunántúlon nincs olyan krízisosztály, ahol kezelni tudnák a problémás gyermekeket; az osztályos szükséglettel „rendelkező" fiatalokat Budapestre vagy Debrecenbe küldik kezelésre. 