Nekimenni egy koncertekkel teletűzdelt fesztiválestének kétféleképpen lehet: az ember ilyenkor egészségügyi, szociális, kulturális és filozófiai szempontokat mérlegelve választhat aközött, hogy

• nagyon berúgjon;
• vagy ne rúgjon be nagyon.

A Fishing on Orfű szervezői ebben az évben célul tűzték ki, hogy a fesztivál vendégei közül minél többen az utóbbi lehetőséget válasszák, ezért Alkoholstratégia néven külön kampányt indítottak a felelős alkoholfogyasztás érdekében. Szerintük ugyanis:

„a kontrollált és átgondolt alkoholfogyasztás hosszabb bulihoz, több élményhez és kellemesebb másnaphoz vezethet.”

Mi is meg akartuk nézni, hogy a felelős alkoholfogyasztásról szóló tanácsok mennyiben javítják vagy rontják el a fesztiválélményt, ezért a Fishing első két estéjén kipróbáltuk, milyen ezeket betartva vagy teljesen negligálva bulizni. Ennek megfelelően:

• első nap délután háromkor kikértük az első sört, majd késő éjszakáig mindig újabbat és újabbat, amint az előző elfogyott, közben pedig nem ettünk semmit;
• második nap egy kiadós vacsora után este hétkor kértük ki az első sört és nagyon szigorúan minden ital után lenyomtunk fél liter vizet is.

Magnéziumos sörözés, tudatos fesztiválozás

Az persze nem véletlen, hogy az alkoholstratégia szó komolyan és szervezetten pont egy fesztiválon kerül először elő. Amióta világ a világ és fesztivál a fesztivál, a zenei programokhoz és a szórakozáshoz elég erősen kötődik az a társadalmi igény, hogy „be kéne rúgni”. Pláne, hogy egy fesztivál tökéletesen alkalmas is erre a célra: egy zárt terület, minden lépésnél pultokkal és a víznél csak alig drágább sörökkel. És rengeteg olyan emberrel, fellépővel és fesztiválozóval, aki előtt szintén csak egy cél lebeg – hogyha fesztivál van, csapja szét magát.

A Fishing alkoholstratégiájának az elméleti tanácsok mellett gyakorlati része is van, a megfáradt bulizónak minden este lehetősége van betérni az úgynevezett bulisegély sátorba, amit a pécsi addiktológiai intézet, az INDIT Közalapítvány visz már a legelső Fishing óta. A nagy sátorban lehet pihenni elszeparált matracokon, beszélgetni a szervezet munkatársaival, vagy ha mást nem, felkaphatunk itt egy pohár magnéziumot, szőlőcukrot vagy egy úgynevezett partipakkot. Utóbbiban a szórólap mellett három dolgot találunk,

• óvszert az esetleges egyéjszakázásokra;
• szőlőcukrot a kitáncolt energia bepótlására;
• és elsőre elég meglepő módon egy műanyag szipkát: arra, hogyha valaki mindenképpen szívni szeretne, inkább ezzel tegye, mintsem kórokozókkal teli, összetekert papírpénzzel.

Azon az egy műanyag szipkán keresztül pedig remekül megmutatja azt is a fesztiválozóknak az INDIT, hogy hogyan lehet érdemes a szerhasználathoz állni. Balogh Réka, a szervezet egyik pszichológusa arról beszélt, hogy nem a tabuként kezelés és a tiltás szerintük a helyes út, hiszen „mindenkinek saját joga eldöntenie, hogy mit használ és mit nem”. Az INDIT inkább azon az úton indult el, amit ők úgy fogalmaznak meg:

„azt sem mondhatjuk meg valakinek, hogy beüljön-e az autóba vagy nem. De az nem mindegy, hogy adunk-e egy biztonsági övet mellé.”

Ez pedig nagyjából meg is válaszolja, mi a helyes szerhasználati stratégia bármilyen élethelyzetben az INDIT szerint: fogyasztani lehet, de legyen mellette mértékletesség és tudatosság. Tudja az ember, hogy mik a saját kapacitásai, hogy mit használ, annak milyen hatása van a szervezetére. A csapat szerint tehát itt egy cél van, hogy a fesztiválozó „ki tudja maxolni úgy a bulizást, hogy közben a lehető legkevesebbet ártson magának”.

Miért kell az alkoholstratégia?

A szerhasználó aranyközépút persze nemcsak azért fontos, hogy ne legyünk másnaposak a meleg sátrunkban egy csütörtöki reggelen. A fesztiválon előforduló mértéktelen fogyasztás a magyar mentalitásba is kódolva van, mint Balogh elmondta, „a hagyomány nagyon erős dolog, az alkoholhasználat áthatja azt, ahogy a társadalom ünnepelni tud, ott van a szülinapokon, kiemelt eseményeken, automatizmus, hogy iszunk”.

Ráadásul annak ellenére, hogy alkoholizmusban európai szinten élen jár az országunk, Balogh szerint mégis továbbra is erős a kettős mérce például az alkohol és a kábítószerek között. Úgy látják, a utóbbira még mindig „jobban felkapja a fejét az ember”, annak ellenére is, hogy

„millión felüli alkoholbeteg él Magyarországon, ami mellett minden más szerhasználatból eredő probléma minőségileg és mennyiségileg is eltörpül.”

A probléma ráadásul minden generációt érint, egyre erősebben – a KSH 2021-ben publikált adatai alapján tíz év alatt a magyar diplomások és fiatalok körében megduplázódott a nagyivók száma. A bulisegélysátor tapasztalatai pedig azt is megmutatják, hogy eközben valójában mekkora szükség lenne a nyitott, de tudatosságra nevelő alkoholstratégiára.

Balogh szerint rengetegen keresik meg őket a fesztiválokon, van, hogy függőségekkel kapcsolatban, van, hogy családi, párkapcsolati, egyéb problémákkal. Persze arra kevés a precedens, hogy a fesztiválon jöjjön rá valaki arra, hogy alkoholproblémái vannak. Balogh viszont kiemelte, hogy emellett volt már, hogy valaki a segélysátorban látta be, hogy problémákkal küzd, de olyan is, hogy egy korábbi függő felkereste őket egyből, amint visszaesett a fesztivál alatt. Összességében nézve viszont az INDIT tapasztalatai alapján a Fishing jó úton jár a mértékletes szórakozás felé, Balogh úgy fogalmazott, hogy bár

„nyilván minden fesztiválon van szerhasználat, de a Fishingen azt látjuk, hogy tudatosan és mértéktartóan használnak, alkoholos túlvállalást sem látunk idén sokat.”

Alkoholstratégia a gyakorlatban

Kíváncsiak voltunk, hogy a fesztiválozók tudnak-e egyáltalán a tudatos alkoholfogyasztásra figyelmet felhívó kampányról és ha igen, mit gondolnak róla. Megkérdeztük hát a legkülönfélébb kinézetű és állapotú résztvevőket, a válaszok pedig rendkívül sokszínűre sikeredtek:

• Magányosan a fűben ülő, bambán maga elé meredő, fröccsöt szorongató 19 éves lány: ő a fesztivál Facebook-eseményén látta először a felhívást, de nem kattintott rá, mert nem nagyon érdekelte. Faggatózásainkra elmondta: semmilyen módszert nem alkalmaz az alkohol káros hatásainak csökkentésére és kudarcként élné meg, ha nem rúgna be igazán a fesztivál minden napján.
• Kajasoron ülő negyvenes pár: ők nem látták a felhívást, és nem is nagyon találkoztak még hasonló kezdeményezésekkel. Mivel autóval járnak, mindig csak egyikük iszik, és ő is csak két-három fröccsöt. Zavarni szokták őket a részegek, és részben pont azért járnak a Fishingre, mert itt nincsenek ordibáló, verekedő, agresszív arcok.
• Lovasit a fűben ülve hallgató 25 év körüli lányok: ők látták a fesztivál internetes felhívását is, és a pultoknál kirakott plakátokat is a felelős alkoholfogyasztásról. Ez utóbbi pedig hatásos is volt: többször pont az ott leírtak miatt rendeltek például házmester helyett inkább sportfröccsöt.
• Padokon ülve söröző ötvenes férfiak: hallottak a kezdeményezésről, de nem nagyon érdekelte őket. Koncerteken csak sört szoktak inni, attól pedig állításuk szerint nem is rúgnak be igazán. Az egyetlen, amire oda szoktak figyelni, az a töményezés, ha abba egyszer belekezdenek, akkor „borul az egész orfűi kemping”.
• Rasztahajú, hippiruhás, 28 éves fiú: ő tavaly „úgy berúgott, hogy a biztonsági őrök emelték ki a tömegből és a barátai vitték vissza a sátrába”, úgyhogy idén saját hibájából tanulva fogyaszt már tudatosabban. Szerinte két fontos stratégiai pont van, az egyik, hogy ha másnapos is valaki, ne igyon meg reggel „egy gyógysört”, a másik, hogy nem szabad keverni az italokat. Ezért ő idén csak fröccsöt iszik, abból is próbál hígabbakat. Az első két nap alapján működni látszanak ezek az ötletek.

A tudatos alkoholfogyasztásnál már csak a profit fontosabb

A Fishing honlapján meghirdetett, és a pultoknál is kiragasztott, felelős alkoholfogyasztásra felhívó plakátok, valamint a bulisegély sátrakon kívül azonban ez a fesztivál sem tett meg mindent a cél érdekében. A durva lerészegedés elleni legjobb módszer amúgy is a folyamatos hidratálás, ez pedig rekkentő hőségben még fontosabb.

Pont ezért lenne logikus – és valamilyen szinten elvárható – ivókutak kihelyezése minél több helyre, hogy fesztiválozóknak ne kelljen mindig a vécék kézmosójából vizet tölteni, ha inni akarnak. Az talán nem várható el (bár máshol volt már rá példa), hogy a pultoknál ingyen töltsenek szódát az embernek, de ezt legalább pénzért megtehetnék. Idén a Fishingen ugyanis semmi pénzért nem voltak hajlandók korsóba szódát csapolni, helyette a fél literes ásványvizet árulták. Ami nem csak ötszáz forint, de egy petpalack teljesen felesleges elhasználása is.

Egy másik szempont a fogyasztási szokásokkal kapcsolatban a sorok hosszúsága. Ha háromnegyed órát vár az ember, hogy a pulthoz jusson, akkor nem túl motivált egy sportfröccs kikérésében, hiszen azonnal állhatna is vissza a sor végére, hogy ismét inni tudjon. Ennek a problémának a kiküszöbölésére több gyakorlat is kialakult, mint például:

• minél nagyobb alkoholtartalmú ital vásárlása, hogy tovább tartson;
• hígabb ital (sör, fröccs) mellé töményital kikérése, hogy hasson az egész, és legyen is valami az ember kezében a koncert közben;
• egyszerre több ital, például sör vásárlása.

Más fesztiválokon ez gyakran olyan abszurd képekhez vezet, hogy fiatalok csoportosan négy-négy korsó sörrel a kezükben próbálnak elegyensúlyozni a legközelebbi asztalokig, ahol az első sört megisszák, a többit meg viszik magukkal a koncertekre. Nem nehéz belátni, hogy ez nem a felelős alkoholfogyasztás megvalósítása, a fesztiváloknak pedig mindenképpen oda kellene figyelni arra, hogy ezt megakadályozzák.

Ilyen szempontból a Fishing egyértelmű és üdítő kivétel, mert itt – a sokszor tényleg lassú – italpultok mellett ott van a Borfalu is, ahol több tucat borászatnál lehet fröccsöt kevertetni. Ezt pedig nem csak könnyebb cipelni, mint a poharakat, de fel sem rúgják, ha az ember maga mellé teszi.

Kár, hogy most mutatnak az elébb még…

A mi saját alkoholstratégiai kísérletünk egyértelműen megmutatta, hogy tényleg óriási különbség van a buli megélésében, ha az ember megfogadja azt a néhány alapvető tanácsot, amit a Fishing alkoholstratégiája is tartalmaz. A tapasztalataink szerint pedig mindkét modellnek vannak jó és rossz hatásai, azt pedig már mindenki maga döntheti el, hogy melyiket érdemes választani.

A délután háromkor kezdett felelőtlen alkoholfogyasztás pozitívumai:

• már az első koncertre jó hangulatba kerül az ember, így lehet még a tűző napon táncolni;
• és este kilenckor hidrobiológiáról és csillagászatról beszélgetünk random kaposvári középiskolai tanárokkal.

A negatív hatások:

• a harmadik koncert elejére már annyira fáradtak vagyunk, hogy csak egy energiaitallal tudunk ébren maradni;
• az éjfél utáni koncertekre nem is emlékszünk;
• délelőtt tízkor arra kelünk, hogy az orrunkról a párnára csöpög az izzadtság, közben pedig telefonon hív a Telex szerkesztője azzal a kérdéssel, amit minden szerkesztő mindig ismételget:
  „hol a cikk?”

A cikket persze szerencsére sikerül megírni, de a másnaposságtól még délután is fáj a fejünk és csak a Pécsi-tó hűsítő hatása miatt múlik el végül.

Nem süt a nap be az ágyba

Az esetből tanulva a fesztivál második napját igyekeztünk már betartani az összes alkoholfogyasztási tanácsot, így napközben jól kipihentük magunkat, délután alaposan megvacsoráztunk, és minden sör után lenyomtunk fél liter vizet is. A stratégia egyetlen negatív hatása talán az volt, hogy a rengeteg víztől éjjel egyre szinte kijózanodtunk, de ha ez rettenetesen zavart volna, meg lehetett volna oldani az ellenkezőjét is. A pozitív hatásokból viszont annál több volt, így:

• nem voltunk végig hulla fáradtak;
• minden koncertre emlékszünk;
• délelőtt tíz helyett már reggel 8-kor, relatív hűvösben felébredtünk, és szaladhattunk is le a tóra;
• nem hívott a szerkesztő azzal, hogy „hol a cikk?”;
• és a másnaposság is elmaradt.

Magyarországon az alkoholizmus minden eddiginél nagyobb probléma a szakértők szerint. Míg az önbevalláson alapuló statisztikák 400-500 ezerre teszik az alkoholisták számát, nemzetközi kutatások szerint kétmillióan is lehetnek. Bár ezt pontosan mérni nyilván lehetetlen, van olyan összehasonlítás, amely szerint az egész világon arányaiban Magyarországon van a legtöbb alkoholbeteg.

A szeszfogyasztáson 2020 óta a koronavírus sem segített. Bár az első lezárások idején a kocsmák bezártak, a bezártságra és a magányra sokan azzal reagáltak, hogy otthon kezdtek el inni. Arról, hogy az akkor a piálásra rászokókkal mit tudtak kezdeni a segítő szervezetek, itt írtunk bővebben. A magyarok alkoholfogyasztási szokásairól pedig még a régi Indexen készült egy nagyon részletes elemzés, az anonim alkoholistákról pedig ebben a cikkben írtak.