My status

Addiktológia szociális munka

Az addiktológia szociális munka

Az addiktológia szociális munka
Szenvedélybetegekkel végzett szociális munka
FEJEZETEK:
Az addiktológiai szociális munka története
Az addiktológiai szociális munka létrejöttének okai
Drog, intoxikáció, szűrés
Megelőzés, ártalomcsökkentés
Család és iskola
Kortársak, sorstársak
Addiktológiai terápiás közösségek
A felépülés dinamikája

Az addiktológiai szociális munka története
1940. Gladys Price: alkoholistákkal végzett szociális munka:
kodependencia
1955. Alkoholtanulmányok Nyári Egyeteme: a szociális munkások első alkohológiai képzése
Margaret Bailey: az alkoholisták családi esetkezelésének kidolgozója
Addiktológiai szociális munkás:
rugalmas, integratív szemléletű, gazdag eszköztárú
meghatározó szerepet játszanak a szükségletek felismerésében, annak laikus igényként történő átfogalmazásában

Indikátorok
Indikátorok:
a marginalizálódó szerhasználók szükségleteinek felismerése és támogatása interdiszciplináris alapozást igénylő szociális feladat
az indikátorok a probléma elterjedtségének, időbeli változásának becslésére szolgál
Közvetett indikátorok:
érvényessége függ attól, hogy az alkohol és drogfogyasztás következtében mennyire pontosak az egészségügyi szolgáltatók adatai: Berkson-paradoxon: a kórházban kezelt szerfüggők között nagyobb arányú a szorongás és a depresszió, mint azoknál, akik nem kerülnek kórházba
Indikátorok
Norman Kreitman: prevenciós paradoxon: kis mennyiségű, de nem megfelelő helyen és időben (pl.:közlekedés) történő alkoholfogyasztás nagyobb mértékben okoz egészségügyi károkat, mint az alkoholizmus; az alkoholizmus megelőzése és kezelése nem szünteti meg a káros alkoholizálási szokásaival kapcsolatos kockázatot
Magyarországi statisztikák alkoholfogyasztás terén:
1991-1997: egy főre jutó alkoholfogyasztás: 10 liter felett
1980-1995: az alkoholos májzsugorban meghaltak aránya drámaian megnőtt
a férfi lakosság májzsugor okozta megbetegedése és halála egyre korábbi életszakaszban következik be
az alkoholfogyasztással összefüggésbe hozható halálozás a négyszeresére nőtt
az alkoholfogyasztás növekedése jelentősen hozzájárult a 30-59 éves férfiak és nők halandóságának növekedéséhez
Indikátorok
A 2000. évi egészségügyi statisztika a hazai kábítószerfogyasztásról:
a kezelt betegek száma lassú mértékben nő
a legtöbb kábítószer-használó: 20-24 év
a nőknél a 35 év feletti korosztály dominanciája tovább erősödött
az ópiátok (heroin) fogyasztása miatt kezeltek száma tovább nőtt
Drog, intoxikáció, szűrés
A szociális munka legtöbbször az alkoholfogyasztás következményeivel találkozik, ennek azonosítása érdekében különféle alkoholszűrő teszteket alkalmaznak:
szonda, véralkoholszint-mérés, vizeletvizsgálat, GGT (plazma gammaglutamintranszferáz-szint: májkárosodás), MCV (átlagos vértesttérfogat)
strukturált interjúk: CAGE-teszt, AUDIT-5

A dependensek: kezelésbe irányítás.

Drog, intoxikáció, szűrés
A problematikus ivók: az alkohol mérséklésére irányuló rövid intervenciós stratégiák:
az aggodalomnak hangot adni
azt tanácsolni, hogy változtasson ivási szokásain
felbecsülni a kliens változásra irányuló motivációját
specifikus célok kitűzése
a folyamatos támogatás megajánlása
empátia kifejezése, a kliens önbizalmának növelése, visszacsatolás, a felelősség és a választási lehetőségek hangsúlyozása
visszacsatolás: pozitív, nem a személyre, hanem a cselekedetre irányul, saját észrevételeire támaszkodó, nyelve leíró, nem értékelő, ítélkező
fontos a hely és az idő, alapuljon tapasztalatszerzési célokon

Megelőzés, ártalomcsökkentés
Prevenció: aktív folyamat, amely lehetővé teszi, hogy az egyének és csoportok olyan módon szembesüljenek az egészség szempontjából kockázatos helyzetekkel és tényezőkkel, hogy az egészséges magatartás és életstílus érvényesüljön.
általános prevenció: a teljes populációra, vagy a populáció egy csoportjára (pl. gyermeket nevelő családok) irányul
szelektív prevenció: az átlagnál nagyobb kockázatú csoportok
indikált prevenció: olyan személyekre irányul, akiknél halmozódnak a kockázati tényezők
Megelőzés, ártalomcsökkentés
Prevenció:
egészségpromóció, egészségfejlesztés: az egészség nem célja, hanem erőforrása a mindennapi áéletnek
protektív, reziliens tényezők: trársadalmi környezet (jó megélhetés, törvénytisztelő szomszédság); családi környezet (megfelelően strukturált család); alkati tényezők (megfelelő testi és intellektuális fejlődés); a személyiség ereje (önhatékonyság, rugalmasság, egészséges tervek)
kockázati tényezők: a társadalmi változások túlságosan gyors üteme; egészségtelen szerhasználó szokások, minták, attitűdök; a szer elérhetősége; diszkrimináció; szülők szerhasználata; családi kapcsolatok minősége; alacsony önértékelés; tanulási nehézség; folyamatos kudarc; negatív kortárscsoport hatás; szerhasználattal összefüggő szabadidőtöltés; felnőttségre, csoporthoz való hűségre apelláló, szerhasználatra késztető kortárscsoportba tartozás
Megelőzés, ártalomcsökkentés
Másodlagos prevenció: a korai kezelésbe vételre törekszik; keresletcsökkentésre irányul
Harmadlagos prevenció: a rehabilitáció javítására irányul; ártalomcsökkentés, speciális addiktológiai rehabilitáció foglalja magában
ártalomcsökkentő módszerek: alacsonyküszöbű programok (drop-in központok, megkereső utcai munka, kortárs segítés, segélytelefon)
magas küszöbű program: metadon
Az addiktológiai szociális munkások jelentősége ezeken a területeken nagyon fontos!
Család és iskola
Család és szenvedélybetegség:
a múltban keresi a családi hatást: genetika, tanulási folyamatok
jelenre összpontosító felfogás: az addikt személy működése nem egyéb, mint a család működési zavarának tüneti kifejeződése
a szenvedélybeteg többi családtagra gyakorolt hatása: negatív
Család és iskola
Ópiátfüggők családjainak jellemzői (a leginkább kutatott terület):
családon belüli merev, idejét múlt érintkezési formák
állandó minősítések, címkézések
kettős kötés a drogos és a másik nemű szülő között
szokatlan kapcsolat az azonos nemű szülővel
örömtelenség
szexuális problémák a szülőknél
szenvedélyszerű viselkedés több generáción át
a konfliktusok nyersebb formában jelennek meg
az anyák nevelési stratégiája szinte a csecsemőkori állapotot tartja fenn
gyakori a szerhasználatot megelőző váratlan, elgyászolatlan halál
a droghasználatra jelentős hatást gyakorol a szerhasználó szubkultúra
Család és iskola
Az egészséges család:
világos értékek a családon belül
minden változás lassan, rugalmasan, körültekintően, folyamatosan zajlik, és mindez megjósolható a családtagok számára, nincs káosz
stresszt megfelelő módon kezelik, nincs bűnbakképzés
kimutatják az érzéseiket, indulataikat, lehet erről beszélni, önmagukhoz tartozónak érzik
vannak családi rituálék
támogatják egymást érzelmileg
megtanulják egymást és saját magukat tisztelni
a családtagok kiadhatják egymásnak magukat, van bizalom
felelősség megosztott, mindenkinek van feladata
mindenki véleménye fontos, egyértelmű a kommunikáció
Család és iskola
Szenvedélybeteg családban élő gyermekek számára ma 4 intézmény nyújt segítséget:
az egészségügy addiktológiai rendszere
családsegítő- és gyermekjóléti szolgálat
szenvedélybetegekkel foglalkozó civil és egyházi szervezet
oktatási intézmény
Iskolai megelőző programok:
információnyújtás (életvezetési készségek diákoknak, tanároknak)
készség- és személyiségfejlesztés (nemet mondás, kritikus gondolkodás, önismeret)
kortársoktatás

Kortársak, sorstársak
Alcoholics Anonymous 1935.:
mechanikus és organikus szolidaritás (E.Durkheim) személyes integrálásának lehetősége
mechanikus szolidaritás: a hasonlók szolidaritása uralkodik
organikus szolidaritás: az organikusan, munkamegosztás révén egymásra utaltak hivatásai szervezetek keretében történő szolidaritása
12 lépés 12 hagyomány

Kortársak, sorstársak
Az addiktológiai szociális munkás feladata:
önsegítő csoportok létrehozása
segítés abban, hogy a kliens bejusson is bennmaradjon
részt vehet nyitott üléseken
maga is kezdeményezhet, vezethet csoportot: didaktikus, személyiségfejlesztő, rehabilitációs, szocializációs, konzultációs
szervezeti igényeket szolgáló bizottságok, adminisztratív csoportok, képviseleti testületek munkájában való részvétel
klienseket szolgáló team megbeszéléseken való részvétel
esetkezelő konferenciákon való részvétel
társadalmi környezet megváltoztatására törekvő akciócsoportokban való részvétel

Addiktológiai terápiás közösségek
Terápiás közösségek:
Charles Dederich-Synanon 1958.
addiktológiai terápiás közösség:
világosan hierarchizált
szigorúan szabályozott, törzsszerű, demokratikus elvek: testvériség, testvéries törődés, gondoskodást hangsúlyozó családias, józan együttélési forma
a sorstársakkal való közösség érzése alkalmat ad az életstílus gyökeres megváltoztatására: empatikus konfrontáció, viselkedésmonitorozáson alapuló visszajelzések, introspekció provokálása

Addiktológiai terápiás közösségek
Rehabilitáció:
bekerüléskor kevés a kliens és a közösség kontrollja az események felett a lemorzsolódás veszélye nagy
klinikai stádium: jelentős a közösség befolyása, a kliens passzív elfogadója az eseményeknek, majd megpróbálja a saját kezébe venni az eseményeket, ezzel átmenetileg csökken a közösség befolyása
koprodukció: a kliens képes a saját elgondolásait, igényeit összhangba hozni a közösség szükségleteivel, iránymutatásával
A felépülés dinamikája
Elvin M. Jellinek felépülési modellje:
az alkoholizmus krónikus, progresszív és halálos folyamat: prealkoholos (az ivás megkönnyebülés); prodromális (emlékezetkiesések, zugivás, bűntudat); akut (kontrollvesztés, tagadás, alibikeresés, vádaskodás, agresszivitás); krónikus (erkölcsi lezüllés, megvonási tünetek, toleranciacsökkenés)
felépülés: alkoholfogyasztás abbahagyása, döntő életmódbeli változások, a felépülő szenvedélybetegnek jelentősen kell módosulnia önmagával és másokkal való kapcsolatának-az ivási periódus mélypontjáról a detoxikáció és korai felépülés fázisán keresztül halad a tartós felépülés felé
A felépülés dinamikája
M. Peyrot szerinti társadalmi problematizálási folyamatok:
„tenni kell valamit”- társadalmat mozgósító agitálás
politikai válasz kidolgozása
hivatalos politikai válasz megvalósítása
a probléma megoldás nagyobb rosszat jelent, mint amilyen a gond maga
programmódosítás (ez történt pl. a szesztilalom feloldásakor)
új ciklus nyitánya

A felépülés dinamikája
A felépülés dinamikus modellje (Brown 1985.):
detoxikáció
korai felépülési fázis
folyamatos felépülési fázis
Prochaska-DiClemente-féle felépülési modell:
azt vizsgálja, hogy a szerhasználó mennyire kész megváltoztatni a használói viselkedését
1. változásra való elszánás (prekontempláció)
- a kliens élvezi a szerhasználatot, nem fordul segítségért
ha segítséget kér, akkor információk átadása szükséges, a kétkedés felkeltése, a kockázati észlelésének növelése
2. elszánás (kontempláció)
már szembesül a szerhasználat negatív következményeivel, a változást illetően ambivalens
feladat a változás felé motiválni
A felépülés dinamikája
3. előkészületi stádium:
tudja, hogy több a hátrány, mint az előny
előkészül a szerről való leszokáshoz
feladat a célok meghatározásában támogatni, megerősíteni, hogy képes legyen a változásra
4. akció stádiuma:
a kliens bevonható a terápiás folyamatba
ilyenkor konkrét lépések történnek a leszokásra
feladat a változás irányába ható lépések ösztönzése

A felépülés dinamikája
5. fenntartás stádiuma:
a kliens helyzete, állapota már változott: abbamaradt, vagy mérséklődött a szerfogyasztás
feladat a visszaesés megelőzése-relapszus prevenció
6. visszaesés stádiuma:
előfordult a visszaesés
utógondozás
relapszus prevenció
ösztönzés, bátorítás az újrakezdésre
A felépülés dinamikája
A felépülés dinamikus modellje:
detoxikáló, absztinenciát „beigazító” időszak:
a szer megvonása kellemetlen, olykor életveszélyes: ennek enyhítésre gyógyszeres terápiás kezelés
kórház, járóbeteg kezelés, rehabilitáció-száraz elvonás, fülakupunktúra
2. pszichológia változás:
erőteljes külső támogatásra szorul a kliens
ebben az időszakban csak a szer abbahagyására képes fókuszálni
modellkövető, imitáción alapuló szociális tanulás fontossága
felépült szenvedélybeteg modelling hatása jelentős
A felépülés dinamikája
nem érti a józan kommunikációt, még nem kész a józan diskurzus internalizálására
egy korábbi, primitívebb állapothoz történő ideiglenes visszatérés jellemző: regresszió-ez előhívja a személyiség lappangó erőit, a személyiség kreatív potenciálját
biztonságos, támogató környezetben a kliens lehetőséget kap az új magatartás és viszonyulásmódok kialakításra, kipróbálására: újradöntés, újrafelnövekvés
A felépülés dinamikája
3. szociális változás:
új, egészséges, józan kapcsolatok kialakítása: csoport-, munka-, foglalkoztatóterápiák
józanságot támogató páros kapcsolat kialakítása
hozzátartozói csoportok
módszer: a figyelmes törődés, a konfrontatívan együttműködő gondoskodás (carefronting)
családterápia
4. addiktológiai dimenzió:
a tagadás mérséklése-új, józan logikai struktúrák, attitűd és attitűd kibontakoztatása
a kevésbé tagadó kliens kezdi megváltozott módon szemlélni önnön történetét, ami az identitás változását eredményezi: az esweményeket, élményeket átértelmező, zknak koherenciát kölcsönző újféle élettörténet a jövőbeli, kedvező változás reményét vetíti előre
A felépülés dinamikája
A folyamatos felépülés modellje:
prioritás marad a józan élet: a szerhasználat elkerülésének megtanulása, múltjának újraértelmezése
értékvilágában nagy hangsúlyt kapnak az altruisztikus értékek
központi jelentőségűvé válik az önnön magával való törődés- érett elhárító mechanizmusok (szublimálás, humor, kompromisszumkészség, a kielégülés késleltetése)
kiegyensúlyozott életvezetés (anyagiakkal, idővel való gazdálkodás, rekreáció)
bensőséges társas viszonyokat és inspiráló kapcsolatokat nyújtó, optimálisan gondoskodó és frusztráló józan kisközösséghez való tartozás
A felépülés modellje
A felépülést támogató rendszerek:
önsegítő csoportok
egészségügyi, szociális intézmények
terápiás közösségek, rehabilitációs otthonok
addiktológiai közösségi gondozás: itt a szakember nem a klienshez, hanem a klienssel kommunikál, és a közösséggel dolgozik
közösségi színtereken csökkenteni kell a drogkereskedelmet
prostitúció
intravénás szerhasználat
rossz lakáskörülmények, közlekedés
az oktatás elégtelensége
Az addiktológiai szociális munkás
Kommunikációs készség szintjei (Patsula 1985.)
aktív hallgatás
blokkolás
erősítés
érzelem-visszatükrözés
fontosság elismerése
kiemelés
konfrontáció
korlátozás
nyitott mondat
önközlés
összegzés
összekapcsolás
parafrázis
rögtönzés
támogatás
visszacsatolás
Az addiktológia szociális munkás
2. Az addiktológiai szociális munkás konzultációs készségei:
problémamegoldó képesség
ital- és drog visszautasításának készsége
önérvényesítés készsége
kommunikációs készségek
kognitív újrastruktúrálás
általános konzultációs készségek: empátia, nyitott mondatok, érzelmek visszatükrözése, parafrazeálás, feedback, figyelemelterelés
kezelés terminálása
utánkezelés, utókövetés

szerző: Dombrádi Zita