Dr. Szemelyácz János a tervezett módosításokkal kapcsolatban megjegyezte, hogy hisz ugyan a párbeszédben, de annak hatékonyságára az elmúlt időszak csekély eredményű egyeztetései kevés reményt adnak. A stratégiában kitűzött civil térnyerés egy „nevetséges ál-irány” – mondta a Bizottságban a több száz tagot tömörítő MAT képviselője, hozzátéve: a minisztérium bármelyik civil szervezettel konzultálhatna, ha akarna, de ez nem fontos neki. Sárosi ezzel kapcsolatban annyit mondott: már a drogosokat segítő intézmények együttműködése sem valósul meg.

Számolni számok és fontossági sorrend nélkül
 
A drogstratégia nem jelöl ki prioritásokat, nem nevez meg területeket, amelyek támogatása kiemelten fontos vagy sürgős lenne – a szűkös erőforrások ellenére sem. A legutóbbi álláspont szerint idén 5 milliárd 862 millió forintot utal majd a kormány  közösségi ellátásokra, utcai szociális munkára és krízisközpontokra. Ez az összeg jelentős visszaesést jelent a korábbi évekhez, de előrelépést a kormányzat ezt megelőző terveihez képest. Bár az előző stratégia tartalmazott irányszámokat, az új szöveg megalkotói nem érezték feladatuknak a beárazást, azt a cselekvési terv kidolgozóira hárították.
 
„Az absztinencia egy tök jó cél, csak nem mindenkinek” – mondta Sárosi. Kifejtette: az ellátórendszernek a drogfüggőket nemcsak a leszokás, de a használat közben is segítenie kell, többek között a tűcsereprogramokkal, a kórházakban gyógyszeres helyettesítő terápiával. „Az ártalomcsökkentés a drogstratégia mostohagyereke” így a tűcsere, a HIV-szűrés és tanácsadás sem került bele a stratégia szövegébe. Sárosi Péter ugyanakkor ezeket különösen fontos kérdésnek tekinti. „Nagyon gyakori, hogy a HIV-fertőzöttek már csak a végső stádiumban szereznek tudomást betegségükről, pedig korai felismerés esetén kezeléssel megakadályozható a betegség továbbterjesztése”. Elmondta: a fővárosi tűcserét végző szervezetek és programok jelentős részétől az utóbbi évben teljes egészében megvonták az állami támogatást a költségvetés nehéz helyzetére hivatkozva.
 
Az ilyen segítőpontok más szempontból is fontosak: általában ezek azok a helyek, ahol a fogyasztók először találkoznak a segítséggel, ezek jelentik az ellátórendszer első lépcsőjét. Hogy minél több ember bekerüljön, a küszöbnek alacsonynak kell lennie, hogy az azt igénylőket rehabilitációra, csoportterápiára, vagy egyéni konzultációkra lehessen irányítani. Mindezek a feladatok ma elsősorban civil szervezetekre hárulnak.

A teljes cikk itt olvasható:

mandiner.hu/cikk/20120215_droghaboru_a_drogszakmaban_is