My status

Ezért veszélyesek az új drogok


Jelenleg a hazai kábítószer-ellenes stratégia legfőbb problémája, hogy nem tud mit kezdeni a dizájner drogok megállíthatatlan terjedésével – véli Szemelyácz János pécsi addiktológus. Miközben ma már szinte minden második fiatal kipróbált ilyen olcsón kapható, könnyen elérhető anyagokat, sokan közülük hamar függőkké is váltak. De mégis mik ezek a drogok? Egyáltalán hogyan alakultak ki, és mióta tart ez az őrület?

A dizájner drogok közel sem annyira új keletűek, mint azt sokan hiszik. Példának okáért – kezdte Szemelyácz – 1898-ban készült az első ilyen vegyület, ami a heroin volt. A heroint – felettébb ironikus módon – azért állították elő a kat nevű növény hatóanyagából, hogy a morfin- és kokain-függők sóvárgását és elvonási tüneteit csillapítsák. Később, az 1930-as években hasonlóan fejlesztették ki a metamfetamint is, amivel az amfetamin fizikai tünetein (ami lényegében az eszelős pörgés) módosítottak volna. Színre lépésük korában azonban ezek az anyagok nem okoztak olyan instant „járványt”, mint a jelenlegi szerek.

Ennek oka az addiktológus szerint az, hogy akkor még nem létezett az internet. A netes vásárlás kialakulására épült rá az új drogipar. Ma már ugyanis könnyen és gyorsan vehetünk dizájner drogokat a világhálón. Pár kattintás és már jönnek is a fürdősónak, vagy növényvédő szernek álcázott rejtélyes cuccok, ráadásul a terjesztők különféle kedvezőbb árajánlatokkal is csábítanak.

A drogok terjedését az is segítette, hogy a 2000-es évek végén leáldozóban lévő techno- és a partikultúra az olyan dizájner drogoknak köszönhetően, mint a pár éve még népszerű mefedron, újra erőre kapott. A fiatalok pedig a szórakozóhelyek után a rehabilitációs klinikákon és addiktológiákon kötnek ki, a drogoktól ugyanis paranoiddá válnak, durván lefogynak, felborul az alvás-ébrenlét ciklusuk, rendellenessé válik keringésük, életveszélyesen kalimpál a szívük, és lehetne folytatni. Szemelyácz hangsúlyozta, hogy a tünetek – akárcsak a drogok összetétele – minden héten változnak.

A változatos összetételű, papíron teljesen legális drogok könnyen átcsúsznak az országhatárokon, mondta Szemelyácz, ugyanis a csempészeknek nem kell aggódniuk az anyagok rejtegetése miatt, hiszen azokat akár „macskaeledelnek” is hívhatja a szállító. Bevizsgáltatni őket szinte reménytelen, hiszen mire egy ilyen kémiai vizsgálat lezárul, addigra jön pár újabb drog, és kezdődhet az egész elölről.

A drogok terjedését Szemelyácz szerint szinte lehetetlen megállítani. Ha ugyanis egy adott vegyület tiltólistára kerül, azt a szorgos indiai és kínai vegyészek csak épp annyira fogják módosítani, hogy a szer legálissá váljon. A tiltólista (az úgynevezett C-lista) pedig az addiktológus szerint kényszermegoldás, egyszeri „tűzoltás”, ami a pár éve „kimúlt” drogprevenciós ténykedések hiányában hatástalanná válik. A problémán az sem segít, hogy a tavaly megszavazott nemzeti drogstratégia akciótervét egy éve ki kellett volna dolgozni. Szemelyácz szerint pedig a terv nélküli szigorítás – hogy a büntethetőség alsó korhatára 12 évre csökkent – nem megoldás, a probléma ettől még nem szűnik meg.

A dizájner drogok egyik legkomolyabb veszélye azonban porállagukban rejlik. Ezeket a kábszereket ugyanis hígítva, intravénásan adják be maguknak a fogyasztók. A drogok belövése pedig többnyire nem steril körülmények között zajlik, ennek “köszönhető”, hogy megszaporodott a hepatitis C-vel fertőzöttek száma. Ennek eredménye pedig az, hogy Budapesten már HIV-pozitív betegekről is terjednek hírek.

A teljes cikket a PécsMa oldalán találhatjátok meg.